Tesós medál

Tegnap bevezettem Esztit a Tiffany-üvegezés rejtelmeibe. Persze éjjel 11-kor nem egy képnek vagy lámpának álltunk neki, hanem egy darabból álló medált készítettünk mindkettőnknek. Íme:

A dróthód esete a Tiffany lámpával és a nemezkoronggal

Szuper-intenzív kézműves hétvégét tudhatok a hátam mögött. Úgy kezdődött, hogy egy kis szervezési kavarodás miatt hiába mentem el szombaton az üveges műhelybe, ahol tanulok, nem volt szabad csiszológép, pedig nekem mindenképpen ez a munkafázis volt soron. Zsolt nagyon sajnálta, és meg szerette volna oldani a helyzetet, így az a megtiszteltetés ért, hogy hazahozhattam a már kivágott üvegdarabjaimat, hogy itthon csiszoljak felügyelet nélkül, mivel szépen csiszolok. (Pirul, pirul...) Figyelembe véve a Tiffany üveg árakat, ez tényleg nagy megtiszteltetés. 

Itthon viszont annyira elkapott a lendület ("Na még a fehéreket befejezem...ó, de ha megcsinálom a narancsokat is, akkor készen lesz egy teljes lap...de hát már alig van üvegdarab a dobozban, szinte készen vagyok az egésszel...na csak még ezt az utolsót!"), hogy befejeztem a lámpámhoz szükséges összes darabot. Most már csak azért drukkolok, hogy nehogy hibát találjon benne Zsolt, amikor megnézi.  

A kép kedvéért kiraktam az összes darabot egymás mellé. Nekem úgy tűnik, szépen fognak illeszkedni.

Az üvegcsiszolás szüneteiben korábbi terveimet valósítottam meg, és felhasználtam a múlt héten készített nemez-golyók egy részét, valamint elkészítettem egy drót-hód medált, aminek a terve már hetek óta a jegyzetfüzetemben széplik. Kicsit mellébecsültem a szükséges dróthosszt, így az akasztó nem középre került, de ez legyen a legnagyobb baj.

Íme Ő-Dróthódsága

Nemez golyócska fülbevalók (2-3 cm hosszúak)

 Nemez-korong medál rézdróttal befoglalva (kb. 4 cm-es)

Ismét egy új ösvény - nemezgolyócskák

Nem tudom, hogy más kézműveskedők/iparművészkedők is így vannak-e vele, de én arra jöttem rá, hogy nem egy konkrét műfajt szeretek, hanem magát az anyaggal való foglalatosságot, azt az érzést, ahogyan alakul a kezeim között az üveg, a fa, a műanyag, a szappanmassza, a drót. 

Ezért van az, hogy nem tudok megállapodni egy-egy formájánál a kézműveskedésnek, hanem egyik hozza a másikat, ami aztán ráirányítja a figyelmemet a harmadikra. Egyrészt nehéz ez így, mert szétszórom az energiáimat ahelyett, hogy egy alkotási módnak válnék a mesterévé, másrészt viszont izgalmas kombinációkra ad lehetőséget.

Amin még csak gondolkodom, pénzt gyűjtök rá és helyet keresek, az a gravírozás. Üveggel már úgyis foglalkozom, és egy tanfolyamtársam említette, hogy csak egy - másra is használható - kisgép kell a gravírozáshoz, és a lehetőségek nagyon széles skáláját nyitja meg.

Amit viszont már el is kezdtem: rájöttem, hogy van egy csomó gyapjúm, amit szappannemezeléshez vettem, de valószínűleg soha az életben nem használok el ennyi gyapjút szappanokra, így akár nemezelhetnék is belőle. Saját szappan felhasználásával persze. :) Egyelőre rézdróttal kombinált ékszerekben és lakásdíszként szolgáló indákban, virágokban gondolkodom. Íme az első ékszeralkatrész golyók és egy lila korong: