Így készül...a mestermunka :)

Végre-végre elkészültem a szappan mestermunkámmal. Ennek abban rejlik a jelentősége, hogy mivel májusban már elvégeztem a szükséges tanfolyamokat, már csak ezt kell leadnom, és ha pozitív visszajelzést kapok rá, akkor szappankészítő mesteri oklevelet kapok. Ez mondjuk nem hiszem, hogy megváltoztatná az életem, mégis jó érzés eljutni egy ilyen mérföldkőig egy hobbiban. :)

A mestermunka bármilyen saját készítésű szappan lehet, szabadon választhatunk a különböző szappankészítési eljárásokból. A lényeg inkább a kreativitás, mint a használhatóság. Ezt meg is tudom érteni, hiszen egy tényleg jól tisztító, káros vegyszerektől mentes, egyszerű kézmosó szappant tulajdonképpen negyed óra alatt össze lehet ütni, nagy kihívás nincs benne - már persze ha a készítő tisztában van a módszerrel - nehéz lenne értékelni ezeket a darabokat. 

Én már a tanfolyamon kitaláltam, hogy egy képet szeretnék készíteni valami természeti motívummal, mozaik-szerű technikával. Először megterveztem a képet, és kis, lapos műanyag dobozokba öntöttem a szappanmasszát. Egy egyszerű alapreceptet használtam, mivel a képnek édes mindegy, milyen drága bőrápoló olajokat teszek bele. A színeket vörös agyaggal, algával, kurkumával, kakaóporral alakítottam ki.

Miután száradtak egy hetet a szappanok, kivágtam belőlük a szükséges darabokat. A maradék színes szappandarabokat további szappanok díszítésére fogom használni.

Kevertem egy újabb adag egyszerű szappanmasszát, némi cink-oxiddal fehérítettem, majd töltöttem egy centinyit egy műanyag dobozba. A színes darabkákat belenyomkodtam a masszába a megfelelő helyre. Néhány nap száradás után kivettem a tömböt a formából.

 Végül utolsó simításként keretet nemezeltem a képnek barna gyapjúból, és rózsaszín virágokat is készítettem a fára. A virágokat nem vizeztem be, mivel ebben az esetben nem volt cél, hogy összenemezelődjön és rásimuljon a képre, pont ilyen bolyhosan kelt túlburjánzó virágözön hatást. Remélem. Ilyen lett a kész mű:

Összességében tehát hideg szappanöntési módszert, szappan-nemezelést, és némi hibajavítási technikát használtam, mivel a barna darabok a korábban bemutatott, elrontott kávés szappanból származnak.

Így készül...a laplámpa 1.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de lelkesen végzem a soron következő Tiffany üveg tanfolyamomat, amely után laplámpákat, dobozkákat, mécsestartót és más 3D-s tárgyakat fogok tudni készíteni. (Az első tanfolyam, a síküveg, az alapvető tudnivalókra tanított meg az üvegről, az üvegvágásról és -összeillesztésről, de azután még nem tudtam volna térbeli tárgyakat összeszerelni.) Most egy kisebb betekintést szeretnék adni abba, hogy milyen lépésekből áll egy lapokból álló Tiffany lámpabúra elkészítése. Sajnos mostanában csak 2-3 hetente jutok el a műhelybe, ezért fogalmam sincs, mikor készülök el teljesen.

Miután kiválasztottam a nekem tetsző mintát, átmásoltam egy pauszpapírra, beszámoztam a darabokat, ráírtam, hogy milyen színűek lesznek és bejelöltem nyilakkal, hogy milyen legyen az üveg száliránya a darabkákon, mivel a legtöbb Tiffany-üvegen megfigyelhető egy enyhe csíkos mintázat, ami akkor keletkezik, amikor a színező fémoxidokat belekeverik az üvegmasszába. Nagyon szép erezeteket, mintázatokat lehet így létrehozni.

A sablon. A nyilacskák még nincsenek rajta.

A sablont ezután szétvágjuk, és a kis darabokat körberajzoljuk alkoholos filccel a kiválasztott üveglapokon.  Aztán ha a mester azt mondja, hogy túl pazarlóan rajzoltuk fel, akkor ledörzsöljük az egészet fémgyapottal, és türelmesen újrarajzoljuk. Az üveg drága. Amerikában nem annyira, ezért ott sokan olyan pazarlóan sablonozzák fel az üveget, hogy nekünk szinte fáj. A műhelyben, ahol tanulok, soha nem dobunk ki üveget, a maradéküvegből készülhetnek további darabkák egy másik munkához, vagy a legkisebbekből mozaikkép.

A lámpához minden darabot ötször rajzolok fel, mivel én most egy ötlapú lámpát készítek, amelynek minden egyes lapja olyan lesz, mint a fenti minta.

Felsablonozott üvegek

Ezután kivágjuk az összes darabot, és nagyon izgulunk, hogy mindig ott törjön az üveg, ahol kell neki. A teljes folyamatból talán az üvegvágáshoz a legfontosabb a gyakorlat, a többit nehezebb elrontani, vagy könnyebben javítható, ha elrontjuk. 

Most hétvégén ezzel a szakasszal végeztem, végre minden egyes darabka ki van vágva! :) Gyorsan össze is rendeztem a darabkákat úgy, hogy láthatóvá váljon, milyen lesz majd a kész lámpa egy lapja. Szerintem gyönyörű. 

Ugye szép? :)

A vajas szappan természetrajzáról

Körülbelül egy hónapja veszett kísérletezési vágy jött rám: sorra készítettem a teszt-szappanokat, vagyis amelyekkel nem kifejezetten a fürdés volt a cél, hanem egyes összetevők tulajdonságainak alapos megismerése. Mostanában érnek be ezek a darabok, így a helyzet is megérik (haha) néhány tapasztalatmegosztó bejegyzés számára.

Első alanyom a vajas szappan, amelybe "ha már lúd, legyen kövér" alapon majdnem minden szilárd olajat vajjal helyettesítettem - egy kis kókuszolajat azért hagytam benne (10%), mert nagyon beivódott a fejembe, hogy attól tisztít és habzik igazán. 

Két adag készült, egy bolti CBA-vajas és egy vásárcsarnokos házi vajas. Mindkét adagot két részre osztottam, és felét illóolajaztam, felét csak úgy magában öntöttem formába. Az illatok vizsgálatának fontos szerepet szántam, mivel fórumokon gyakran olvashatjuk, hogy a vajas szappan büdös lesz. Én éppen erre voltam kíváncsi.

A tapasztalatok:

• Az állaga remek; kemény, fényes, szinte műanyag-szerű szappan lesz belőle. Valószínűleg tartós, nem kopik gyorsan.
• Megszagolva nem büdös, bár vajszagú, és nem biztos, hogy ezt mindenki szeretné a kezén érezni
• Az illóolaj nem nyomja el a vaj szagát, egyszerre érezzük mind a kettőt
• Szárazon kézbe véve a szappant sajnos tényleg büdös szagot hagy a kézen, közelebb áll az avas vajhoz, mint a sima vaj-illathoz   
• Kezet mosva a szappannal a sima vaj-illat marad a kézen (elég enyhe), nem az avas. Az illóolaj-illat nem marad meg a kézen.
• Bőrápolónak jónak tűnik, kellemes érzés a kézen, és habja is van.
• Viszonylag erősen szappanporosodott, ennél erősebbet csak a tiszta olívaszappanon láttam. Nem tudom, hogy ez az összetételen múlik-e, vagy bármi más körülményen. (A szappanporosodás az a jelenség, amikor a friss, még erősen lúgos szappan reagál a levegő szén-dioxid tartalmával, és fehér por keletkezik a felszínén. Ez tudtommal mosószóda, le lehet mosni, nem káros, csak esztétikailag lehet zavaró.)

A végkövetkeztetés: én szívesen elhasználom, de ajándékba nem adnám. Érdemes lehet kisebb vaj-aránnyal kísérletezni (max. 20-30%), hátha csökken a vaj-illat, de a jó tulajdonságok megmaradnak.

Összetétel 1: bolti vaj, kókuszvaj, olívaolaj, napraforgóolaj, NaOH, víz, narancs és fahéj illó a felébe

Összetétel 2: házi vaj, kókuszvaj, olívaolaj, szőlőmagolaj, NaOH, víz, borsmenta illó a felébe 

Üvegmedálok és merengés egy műhely szükségességéről

Történelminek is nevezhető pillanat: ma használtam először a Tiffany-üveges felszerelésem itthon. Gondoltam, elsőre valami egyszerűt készítek: egy-egy darab üvegből álló medálokat. A rézfóliás üveg-összeillesztési technikát - amit ellentétben a gyakori vélekedéssel nem Tiffany talált fel - elsősorban többdarabos képek, órák, lámpák, dobozok stb. készítésére találták fel, de miért ne működne medálokhoz is? 

Hát azért, mert nehéz megfogni a kis darabokat úgy, hogy ne pancsoljak kézzel a forrasztóvízben, antikoló folyadékban, a forrasztásról nem is beszélve...egy ilyen kis darab igen gyorsan felmelegszik, mint tapasztaltam. A kétkomponensű ragasztó pedig, amivel az akasztót rögzítettem, mindenhova odamaszatolódik, de tényleg.

A végeredmény a nehézségek ellenére tetszetős lett, én beléjük szerettem:

Amire viszont rájöttem: hosszútávon nagyon szeretnék egy helyet, amit műhelynek nevezhetek, hogy ne a nappali padlójáról kelljen felporszívóznom az üvegszilánkokat, hogy ne a fél négyzetméteres konyhapultra próbáljak kipakolni minden vegyszert, amit használok, ügyelve, hogy fel ne döntsem őket, amikor késért rohanok, amivel levakarom a túlcsordult ragasztót, hogy ne kelljen minden mozdulatomra ügyelnem, hogy fel ne lökjem a forrasztópákát, és így le ne égessem a konyhát. Nincs valakinek egy fölös műhelye? :)

Asszociációs játék

És akkor az ígért képrejtvény: Mit ábrázol a lenti két szappan? Az én megoldásaim a képek alatt. A többi rajzolat sajnos elmosódott kissé a szappan érésével és színváltozásaival, így ez a kettő maradt, amelyeken meg is tudom indokolni, hogy szerintem miért az van rajtuk, ami. :)

 Az első:

Usánkás medve

A második:

Lobogó hajú, szaladó lány térdszoknyában

Szomorú vasárnap

Azt hiszem elbíztam magam. Eddig egyetlen adag szappant sem rontottam el, bármilyen extrán túlmelegedő adalékot adtam hozzájuk, egyetlen szappanmasszám sem melegedett túl, nem vált ki belőle az olaj, maximum néhány csepp, amit gyorsan orvosolni lehet egy kis hűtőzéssel. Kezdtem kicsit óvatlanabb lenni, már nem csüngtem szemeimmel a szappanokon az első néhány órában, hogy megjelenik-e valami árulkodó jel arra, hogy rohanni kell a hűtőhöz. És meg is lett az eredmény, az első fázisszétvált szappanom.

Néhány hete vasárnap két adag szappant is készítettem, mindkettőnél a díszítésre helyeztem a hangsúlyt, többféle színű masszát öntöttem egymás mellé, és hurkapálcikával húztam mintákat beléjük. 

A zöldesek összetétele: kókuszvaj, pálmavaj, olívaolaj, szőlőmagolaj, ricinus, kakaóvaj, joghurt, méz, zöld agyag, spenót, spirulina, citromfű és eukaliptusz illó, NaOH

A pirosasak összetétele: kókuszvaj, pálmavaj, olívaolaj, szőlőmagolaj,  kakaóvaj, repceolaj, kókusztej, zabtej, cink-oxid, vörös agyag, narancs és geránium illó, NaOH

A második adag igen bátor választás volt: kávéval oldottam a lúgot, tettem bele őrölt kávét, kakaót és szegfűszeg-olajjal illatosítottam. A massza másik fele világos maradt. Csodás márványosra mintáztam, majd magára hagytam. Egy óra múlva megnéztem, és észrevettem néhány olajcseppet a tetején. Amíg azon merengtem, hogy ez már túlmelegedés-e, hirtelen 2 centinyi olaj jött fel a tetejére, vagyis szétvált az egész. Betettem a fagyasztóba, de rájöttem, hogy e'mán aligha megyen visszafele magától, úgyhogy fájó szívvel összeturmixoltam újra az egészet, és a fura színű-szagú, égetően forró masszát habnyomóba töltve nyomtam ki egy tálcára. 

A végeredmény...igen...tényleg úgy nézett ki, mint a kutyapiszok. Egy-kettőt el fogok használni konyhai kézmosó szappannak - elvégre a kávé szagtalanít - a maradékot pedig felhasználom a mestermunkámhoz, amihez úgyis szükségem van különböző színű szappandarabokra. A tanulság pedig: alázat, alázat.

Összetétel: bánatomban fel sem írtam rendesen, de kókusz, pálma, olíva, NaOH, kávé, tehéntej, kakaópor, őrölt kávé, szegfűszeg illó, menta illó, kicsi fahéj illó biztosan volt benne. 

Végül nem tudtam a kudarc ízével lefeküdni aludni, elkészítettem még egy adag szappant, rózsaszín-fehér-zöldet, szép örvényesen összeöntve, majd amikor már egy órája a formában pihent - és gélesedett amúgy - fejemhez kaptam, hogy az illóolajakat kihagytam belőle...Ami nem megy, ne erőltessük. Ezután két hétig messzire kerültem az olajakat és a lúgot, és csak mostanában szántam rá magam egy újabb adag szappanra, de ez mér egy következő bejegyzés témája lesz.

És hogy még egy kicsit előrevetítsek: a rózsaszín-fehér-zöld szappan hozott egy nem várt szórakozási lehetőséget: a szappanminta-asszociációs játékot. :) A véletlenszerűen öntött massza egyfajta Rorschach-tesztként is működik, elképesztő formákat lehet belelátni egy kis fantáziával. A kedvenceimet néhány napon belül megmutatom.