Karácsonyi vörösboros

Készítettem egy vörösboros szappant karácsonyra, remélem a megajándékozott nem nézi a napokban a blogomat. :)

Leginkább a különlegesség kedvéért készült ez a szappan, nem gondolom, hogy különleges bőrápoló tulajdonságokkal bírna, de ki tudja... A flavonoidok mindig jók, bár gyanítom, eléggé lúgérzékenyek, ahogyan az a szappan színéből is látszik. A bordó szín már a lúg oldásakor bebarnul. (És elég intenzíven reagál, melegedik, párolog és a szaga sem túl kellemes ebben az állapotban.)

Aggódtam amiatt, hogy a bor savtartalma semlegesíti a lúg egy részét, és így puhább, zsírosabb lesz a szappan, mint szeretném. Egyelőre elfogadhatóan fest, remélem ez később is így marad. Kicsit lassabban száradt a tömb, mint amihez szokva voltam, de két nap múlva így is szeletelhető volt  - igaz kicsit ragacsosan - illetve nem melegedett a dobozban az első órákban, de úgy tűnik, ez sem okozott gondot.

A sötétebb részt szőlőmagliszttel színeztem, így az radírozó hatással is bír. Egyelőre elég nyers illata van, valahogy a bor is a "nyers szappan" illatot erősítette, de átüt a rózsafa illó is, amivel illatosítottam. Kíváncsi leszek a végleges állapotra.

Ne harapj bele!

A speciális karácsonyi szappanok egyike: a habkarika szappan. Ez az eddigi leginkább megtévesztő szappanom. Az illata fahéj, és tényleg nem látszik rajta, hogy nem ehető. Remélem senki nem harap bele, akit megajándékozok vele...

Ezennel bejelentem:

Nemez-drót ékszerek

Hétvégén készítettem két medált, pontosabban drótba foglaltam két már meglevő nemez-ufót. Az egyikhez még láncot is készítettem, és egészen egyenletes lett. Jó ez a drótozás is, kár volt hanyagolni. 

Csak a láncok...olyan egyenletesek és simák sosem lesznek mint a készen vettek, ráadásul sokáig tart elkészíteni őket. Nem igazán éri meg kézzel készíteni őket, csak azért csinálom, hogy tényleg minden része kézzel készített legyen a nyakláncnak.

Viszont a húros befoglalásra büszke vagyok: már ez a második darab is sokkal egyenletesebb, mint a korábban készített első változat, a bordó-sárga, amit korábban tettem fel a blogba.

Képek a műhelyből

Egy tanfolyamtársam fotózott ma az Üvegbarlangban, és átküldte a képeket, én pedig örömmel közzéteszem őket. Látszik rajtuk a lámpám is - a valódihoz közelebbi színekkel, mint az én képeimen - a munkafolyamatok egy része, és egy kicsit a műhely is.

Ezen a karton-sablonon kerülnek összeállításra a külön elkészített lapok

Antikolok

 Itt is antikolok

Készen van

Kész a lámpa!

Ma délelőtt elkészült a laplámpám. Persze még nincs lába, borús az idő, meg amúgy sincs három-négy kezem, ezért nem tudtam igazán szépen lefényképezni, de nem tudom megállni, hogy ne tegyek közre néhány első fotót. Őszintén szólva saját használatra most nem szeretnék annyi pénz szánni egy réz lábra, amennyibe kerül, de előbb-utóbb azért csak kellene, mert önmagában egy lámpabúra elég szomorú látvány. Lehet, hogy megpróbálok használtan szerezni.

 Ezeken a képeken egészen pirosnak tűnnek a virágok, élőben valamivel narancsosabbak. 

Ahogy átvilágít rajta a fény - az utolsó képen - valójában nem ilyen hideg fehér fénye van, hanem sárgás/csontszínű.

Tudtad-e, hogy...

...a kakaóvajnak és a jázmin illóolajnak együtt Schoko-Bananen illata van?! :D

Erre a következtetésre azután jutottam, hogy Eszti húgom kőkeménnyé fagyott kakaóvaját elkészítettük "shea"-habnak, hogy használható állagúvá transzformáljuk. Kevergetés közben pedig megütötte az orrunkat a csokis-banános finomságok illata. 

A recept egyébként kakaóvajból, olívaolajból, sárgabarackmag-olajból, vadrózsa-olajból, pár csepp E-vitaminból és jázmin illóolajból állt.

100%-os tesztszappanok

Ismét egy teszt! Ezt már régebben elvégeztem, de most jutottam hozzá, hogy közzé is tegyem a tapasztalataimat.

Ezúttal a különböző olajok, vajak tulajdonságait szerettem volna mélyebben megismerni, és ennek érdekében 100%-os szappanokat készítettem, vagyis kizárólag egyféle zsírt vagy olajat használtam hozzájuk. Ezek természetesen nem lettek olyan jó minőségűek, mint egy rendes, az általános iránymutatásoknak megfelelő szappan, de nagyon kézzelfoghatóvá tették számomra az alapként használt olajok és vajak jellegzetességeit.

Kókuszvaj

• Nagyon gyorsan keményedik, másfél órával (!) a formába öntés után gyönyörűen ki tudtam szedni a formából
• Enyhén rózsaszínesen fehér
• Nagyon kemény, száraz, szinte kőszerű a tapintása. ha kézbe vesszük
• Erősen habzik, kb. mint a bolti szappanok
• Kezet mosva vele porszerűen száraz érzetet hagy a kézen, hacsak nem nagyon olajos kézzel tettük ezt. Megtartottam egy darabot belőle, ezzel dörzsölöm be a szivacsot, amikor nagyon zsíros a mosogató, és ki akarom törölgetni. Erre jó, mivel  nagyon jó zsíroldó.

Pálmavaj

• Szintén gyorsan keményedik, egy napon belül kiszedhető a formából
• Teljesen fehér
• Fura grízes állagú, kicsit morzsálódik a széleinél. Kicsit a hungarocellre emlékeztetett, ahogy kézbe vettem.
• Kézmosásnál olyan "semmi különös" érzetű. Tisztít, de nem érzem, hogy különösebben ápolna, vagy hogy valami hasznos anyag maradna a bőrömön utána
• Mérsékelten habzik
• Végül beolvasztottam őket mosószappannak

Napraforgóolaj

• Nehezen szárad, 2-3 nap után szedtem ki
• Kiszedéskor gumiszerű. Később ez enyhül a vízveszteséggel, de mindig marad egy kicsi ruganyossága, gumissága a szappannak
• Enyhén sárgás fehér színű
• Kicsit nyálkás érzés kezet mosni vele, de azért habzik valamennyire
• A fő probléma: 1-2 hónap alatt megavasodott! Összeesett, megsárgult, és avas napraforgóolaj szaga lett. Ki is dobtam, ezért nincs kép róla.

Olívaolaj

• Ez a szappan kevésbé kísérleti, hiszen tiszta olíva szappant egyébként is szokás készíteni
• Lassan szilárdul, 2-3 nap után lehet kiszedni, akkor is óvatosan
• Idővel teljesen megkeményedik, jó szilárd lesz
• Zöldessárga szín vegyül a fehér alapszínbe
• Nagyon erősen szappanporosodik, de ez eltérő a különböző daraboknál. Az tippem, hogy annyira lassan szilárdul, hogy amikor - sok keverés után - beleöntöttem a formába, még mindig túl folyékony volt, nem állt teljesen össze a massza, így a teteje és az alja nem egyformán volt lúgos, így lettek lúgosabb és kevésbé lúgos darabok, és ezek nem egyformán reagáltak a levegő széndioxid-tartalmával, ami ugye a szappanporosodást okozza. De ez csak tipp.
• Az olíva szappant 9 hónapig kell érni hagyni. Nekem a legrégebbi olíva szappanom is csak 5 hónapos, erről tudok beszélni. Kellemes, finom szappan, de tényleg nem habzik, és nyálkás érzés kezet mosni vele. Ez nem olyan vészes, ha egyébként nincs túl gyakran használva a szappan, és mindig ki tud száradni, de egy intenzívebb használat során - én nemezeléshez használtam egyszer viszonylag hosszú ideig, nyilván nem tudott kiszáradni két használat között - kifejezetten nyálkás-nyúlós-mállóssá tud válni. Majd meglátjuk hova fejlődik, ha letelik a 9 hónap. 

Különböző mértékben szappanporos olívaszappanok:

Teszt az SF-arányról

Végre beértek a legutóbbi tesztcéllal készült szappanjaim, és ki is próbáltam őket néhány napig egymás után.

Ez a sorozat annak megállapítására készült, hogy hogyan viselkednek a különböző mennyiségű superfattel készült szappanok. Apropó, van valami bevett, frappáns magyar fordítása a SF-nek? Szívesen használnám azt, de nem ugrik be semmi...azt meg mégsem szeretném minden egyes alkalommal leírni, hogy "az el nem szappanosított olajmennyiség a szappanban".

Azért kezdtem kísérletezni ezzel, mert akármennyire ápoló, kifejezetten száraz bőrre való olajokból készítem a szappanjaimat, néha van olyan érzésem, hogy egy kicsit szárítanak. Bár valójában ez inkább egy húzódó érzés, amit ráadásul csak az arcomon érzek, ha túl sokáig hagyom rajta a szappant (és el is múlik magától negyed óra alatt), meg a kezemen, ha túl sokat mosok kezet. De mégis...nem lehet kiküszöbölni még ezt is? 

Lényeg a lényeg, öntöttem négyféle szappant, amelyek csak a hozzáadott lúg mennyiségében térnek el, és így 5%, 10%, 15% és 20% a superfat aránya bennük. (Az általában javasolt mennyiség 5-10%, efölött elvileg már túl lágy lesz a szappan.

5 és 10 százalékos szappanok

A tapasztalatok

• Tényleg van valamiféle határ 10%-nál, az 5 és 10 százalékos szappan eléggé hasonlít egymásra, míg a 15 és 20 százalékosnál új tulajdonságok jönnek be. 
• A 15 és 20 százalékost három nap után vettem ki a formából, mert túl lágynak tűntek, míg a másik kettőt egy nap után. Még így is sérült a mintája a puhábbaknak, amikor fagyasztózás nélkül próbálkoztam, de 10 perc fagyasztó után ezeket is ki lehet szedni tökéletesen.
• A 15 és 20 százalékosak kissé puhák, gumiszerűek kivétel után, viszont ez az érés alatt a víz távozásával elmúlik, rendes szilárd szappanok lesznek ezek is.
• A lágyság annyiban megmarad, hogy nehezebben száradnak. Amikor a 20 százalékost konyhai kézmosónak használtam, vagyis naponta többször kezet mostam vele, és még víz is csöpögött rá néha a csapból, akkor mindig nyálkás volt az alja. Fürdéshez használva ez nincs.
• Ha vizesek, tényleg lágyabbá válnak átmenetileg, ilyenkor - ha akarnám - le tudnám gyurmázni a széleket, kiálló részeket. De azért magától nem marad a kezemben a szappan fele. :)
• Az ápoló hatás nagyon fura. Az arcomon 20-30 mp-ig hagyva a szappant ezeknél is érzem a húzódó érzést, bár valamivel enyhébben, mint a lúgosabb szappanoknál, viszont ami igazán érdekes, hogy hagy egy enyhe olajos érzetet a bőrömön. Nem kellemetlent, épp csak annyit, amennyit pl. egy már jól beszívódott sheavajas krémezés után érzünk.  
• A tartósság kérdése is felmerült bennem (kevesebb lúg, több olaj a szappanban, gyorsabb avasodás) de ez még a jövő zenéje...egyelőre nem mutatnak aggasztó jeleket 2 hónap után.

A végső következtetést úgy tudnám megfogalmazni, hogy az erős túlzsírozással nem az esetlegesen meglévő szárító hatás szűnik meg, hanem az utólagos visszazsírozás lesz erőteljesebb. Ami végülis működőképes megoldás. Nekem tetszenek ezek a szappanok is! :)

 15 és 20 százalékos szappanok

A képen látszik, hogy a baloldali szappan mintája sérült, míg a jobboldalié tökéletes, pedig az a 20 százalékos. Viszont azt betettem fagyasztóba pár percre kivétel előtt.

Az igazi csalódás - kis színes :)

Még mindig sokat dolgozom, de ha ennek a napnak vége lesz, akkor ez megváltozik, legalábbis egy kis időre. Így igazi kézműves poszt ma sincsen, van viszont egy kis színes történet.

Tiffany-üveg képet rakok össze, 70-80 darabosat. Koncentrálok nagyon, hogy szépen illeszkedjen, ráadásul összekeveredett a számozás, így a darabok helyének megtalálása is komoly szellemi idegfeszítést igényel. Minden idegszálam megfeszül.

A kép gyönyörű lesz, középkori kódexes stílusban ábrázol egy jelenetet a keresztes hadjáratokból, van rajta vár, rózsa, lovag, minden, ami kell, és a színek vibrálóan élénkek. Egyetlen cél lebeg a szemem előtt: egyben, összeállítva látni a kirakóst a maga tökéletességében. 

És ekkor felébredek. Álmodtam. Megpróbálok visszaaludni, hogy átéljem a pillanatot, amikor kész a kép, de nem sikerül, csak valami félálom-féle, amikor is sajnos fájdalmasan tudatában vagyok, hogy csak álmodom. Na, ez olyan igazi csalódás volt. Még jó, hogy a tény, hogy Tiffany-üvegekről álmodom, hamar jókedvre derít. :)

Tesós medál

Tegnap bevezettem Esztit a Tiffany-üvegezés rejtelmeibe. Persze éjjel 11-kor nem egy képnek vagy lámpának álltunk neki, hanem egy darabból álló medált készítettünk mindkettőnknek. Íme:

A dróthód esete a Tiffany lámpával és a nemezkoronggal

Szuper-intenzív kézműves hétvégét tudhatok a hátam mögött. Úgy kezdődött, hogy egy kis szervezési kavarodás miatt hiába mentem el szombaton az üveges műhelybe, ahol tanulok, nem volt szabad csiszológép, pedig nekem mindenképpen ez a munkafázis volt soron. Zsolt nagyon sajnálta, és meg szerette volna oldani a helyzetet, így az a megtiszteltetés ért, hogy hazahozhattam a már kivágott üvegdarabjaimat, hogy itthon csiszoljak felügyelet nélkül, mivel szépen csiszolok. (Pirul, pirul...) Figyelembe véve a Tiffany üveg árakat, ez tényleg nagy megtiszteltetés. 

Itthon viszont annyira elkapott a lendület ("Na még a fehéreket befejezem...ó, de ha megcsinálom a narancsokat is, akkor készen lesz egy teljes lap...de hát már alig van üvegdarab a dobozban, szinte készen vagyok az egésszel...na csak még ezt az utolsót!"), hogy befejeztem a lámpámhoz szükséges összes darabot. Most már csak azért drukkolok, hogy nehogy hibát találjon benne Zsolt, amikor megnézi.  

A kép kedvéért kiraktam az összes darabot egymás mellé. Nekem úgy tűnik, szépen fognak illeszkedni.

Az üvegcsiszolás szüneteiben korábbi terveimet valósítottam meg, és felhasználtam a múlt héten készített nemez-golyók egy részét, valamint elkészítettem egy drót-hód medált, aminek a terve már hetek óta a jegyzetfüzetemben széplik. Kicsit mellébecsültem a szükséges dróthosszt, így az akasztó nem középre került, de ez legyen a legnagyobb baj.

Íme Ő-Dróthódsága

Nemez golyócska fülbevalók (2-3 cm hosszúak)

 Nemez-korong medál rézdróttal befoglalva (kb. 4 cm-es)

Ismét egy új ösvény - nemezgolyócskák

Nem tudom, hogy más kézműveskedők/iparművészkedők is így vannak-e vele, de én arra jöttem rá, hogy nem egy konkrét műfajt szeretek, hanem magát az anyaggal való foglalatosságot, azt az érzést, ahogyan alakul a kezeim között az üveg, a fa, a műanyag, a szappanmassza, a drót. 

Ezért van az, hogy nem tudok megállapodni egy-egy formájánál a kézműveskedésnek, hanem egyik hozza a másikat, ami aztán ráirányítja a figyelmemet a harmadikra. Egyrészt nehéz ez így, mert szétszórom az energiáimat ahelyett, hogy egy alkotási módnak válnék a mesterévé, másrészt viszont izgalmas kombinációkra ad lehetőséget.

Amin még csak gondolkodom, pénzt gyűjtök rá és helyet keresek, az a gravírozás. Üveggel már úgyis foglalkozom, és egy tanfolyamtársam említette, hogy csak egy - másra is használható - kisgép kell a gravírozáshoz, és a lehetőségek nagyon széles skáláját nyitja meg.

Amit viszont már el is kezdtem: rájöttem, hogy van egy csomó gyapjúm, amit szappannemezeléshez vettem, de valószínűleg soha az életben nem használok el ennyi gyapjút szappanokra, így akár nemezelhetnék is belőle. Saját szappan felhasználásával persze. :) Egyelőre rézdróttal kombinált ékszerekben és lakásdíszként szolgáló indákban, virágokban gondolkodom. Íme az első ékszeralkatrész golyók és egy lila korong:

Szomorúság van - és méhviaszos szappanok

Ígértem friss bejegyzéseket nyaralás utánra, de ezek sajnos nem pont olyanok lesznek, mint terveztem. Az egyébként csodálatos szicíliai tartózkodás utolsó éjszakáján más, számomra ismeretlen személy birtokába került a fényképezőgépem minden tartozékkal - és a többi csomagunkkal - együtt. Az anyagi veszteség sem elhanyagolható, de még jobban fáj a rajta levő fotók elvesztése. Ezek mellé pedig egy harmadik bánat is felsorakozik: ma megpróbáltam a kölcsönkapott kis kompakt géppel lefotózni az aktuális jázminos-méhviaszos szappanom, és siralmasan sikerültek a képek. Borzasztóan hiányoznak szegény kis masinám funkciói. Utólag Photoshoppal csinosítgatni pedig nincs kedvem/időm a képeket. Így tehát most jó ideig ezek lesznek az utolsó szép szappanképek - ezek még augusztusról maradtak meg.  Azért még kísérletezek majd a kis géppel, és előbb-utóbb talán rászánom magam az újabb tükörreflexes gép vásárlására is, de az nem mostanában lesz.

Méhviaszos, jázminos szappan

Azt szeretem ebben a szappanban legjobban, hogy pont olyan jázminillata van, mint gyerekkoromban a konyhapolcon fémdobozban tárolt erős jázminteának. Szinte érzem a számban a túl töményen keserűvé váló, de az arányokat jól eltalálva és mézzel ízesítve isteni egzotikus kínai tea ízét. A méhviasz miatt jó kemény, tartós lett ez a szappan, viszont nagyon gyorsan besűrült a massza, és így nem töltötte ki tökéletesen a formákat, emiatt láthatóak kis lyukak, repedésszerű hiányok a szappanokon.

Összetétel: kókuszvaj, pálmavaj, olívaolaj, repceolaj, szőlőmagolaj, méhviasz; NaOH, tehéntej, körömvirágtea, jázmin illóolaj

Eukaliptuszos-citromfüves méhviaszos szappan

Ez a szappan egy korábbi recept megismétlése illóolajjal kiegészítve. A méhviaszos szappanokra jellemző keménységet, tartósságot itt is megfigyelhetjük. Ami miatt nagyon érdekesnek találom ezt a szappant, az az, hogy a recept - az illók kivételével - ugyanaz, mint egy néhány héttel korábbi recept, a szappanok színe mégis jelentősen eltér. A mostaniak sokkal sötétebbek, ami a szeletek esetében biztosan amiatt van, hogy tömbbe lettek öntve, és a nagyobb mennyiségek mindig sötétebbek lesznek, de a kis virágformák közt is van különbség. Ennek oka lehet például a konyha aktuális hőmérséklete a szappankészítéskor, vagy bármi más. :)

Összetétel: kókuszvaj, sheavaj, olívaolaj, napraforgó-olaj, méhviasz; NaOH, víz, méz, eukaliptusz és indiai citromfű illóolaj

A korábbi méhviaszos szappan összehasonlításképpen:

(A tervezett Tiffany-üveg medálos bejegyzés elmarad, mert ebben az esetben sajnos nem csak a fényképezőgép hiánya az akadály: a legszebb medáljaim nálam voltak Szicíliában, így azok is új tulajdonost díszítenek már.)

Szünetelünk

Kedves blog-látogatók, bár van néhány izgalmas előkészített bejegyzésem, sajnos egy ideig most nem fogok posztolni. Számomra mondjuk annyira nem sajnos. :) Jelenleg teljes gőzzel készülök egy bécsi konferenciára, illetve a többi munkámmal is igyekszem egy nagyot haladni, mielőtt elutazom Bécsbe jövő héten, majd épp csak egy itthoni pakolós nap után végre elkezdődik az idei nyaralásom Szicíliában. Nagyon várom! Türkizkék tenger, fehér homokos partok, barokk és normann hatásról árulkodó városok, ókori romok lépten-nyomon, és néhány multi-kulti nap Eszter húgomnál és önkéntes-társainál. Illetve az őrült olasz vezetők...nem is vagyok hajlandó nagyvárosokban vezetni a bérelt autót.

Visszatértem után, szeptember második felében folytatom a blogolást, előreláthatólag Tiffany-üveg fülbevalókkal, egy nagyon méhviaszosnak kinéző jázminos szappannal. Addig is búcsúzóul itt van két kép azokról a helyekről, ahova el fogunk látogatni. Sunshine-happiness. Csak túlélem azt a hátralevő dolgos hetet...

Török lépcső Agrigento mellett:

 Forrás: Wikipedia

Noto városa:

Forrás: http://discover-sicily.com

Így készül...a mestermunka :)

Végre-végre elkészültem a szappan mestermunkámmal. Ennek abban rejlik a jelentősége, hogy mivel májusban már elvégeztem a szükséges tanfolyamokat, már csak ezt kell leadnom, és ha pozitív visszajelzést kapok rá, akkor szappankészítő mesteri oklevelet kapok. Ez mondjuk nem hiszem, hogy megváltoztatná az életem, mégis jó érzés eljutni egy ilyen mérföldkőig egy hobbiban. :)

A mestermunka bármilyen saját készítésű szappan lehet, szabadon választhatunk a különböző szappankészítési eljárásokból. A lényeg inkább a kreativitás, mint a használhatóság. Ezt meg is tudom érteni, hiszen egy tényleg jól tisztító, káros vegyszerektől mentes, egyszerű kézmosó szappant tulajdonképpen negyed óra alatt össze lehet ütni, nagy kihívás nincs benne - már persze ha a készítő tisztában van a módszerrel - nehéz lenne értékelni ezeket a darabokat. 

Én már a tanfolyamon kitaláltam, hogy egy képet szeretnék készíteni valami természeti motívummal, mozaik-szerű technikával. Először megterveztem a képet, és kis, lapos műanyag dobozokba öntöttem a szappanmasszát. Egy egyszerű alapreceptet használtam, mivel a képnek édes mindegy, milyen drága bőrápoló olajokat teszek bele. A színeket vörös agyaggal, algával, kurkumával, kakaóporral alakítottam ki.

Miután száradtak egy hetet a szappanok, kivágtam belőlük a szükséges darabokat. A maradék színes szappandarabokat további szappanok díszítésére fogom használni.

Kevertem egy újabb adag egyszerű szappanmasszát, némi cink-oxiddal fehérítettem, majd töltöttem egy centinyit egy műanyag dobozba. A színes darabkákat belenyomkodtam a masszába a megfelelő helyre. Néhány nap száradás után kivettem a tömböt a formából.

 Végül utolsó simításként keretet nemezeltem a képnek barna gyapjúból, és rózsaszín virágokat is készítettem a fára. A virágokat nem vizeztem be, mivel ebben az esetben nem volt cél, hogy összenemezelődjön és rásimuljon a képre, pont ilyen bolyhosan kelt túlburjánzó virágözön hatást. Remélem. Ilyen lett a kész mű:

Összességében tehát hideg szappanöntési módszert, szappan-nemezelést, és némi hibajavítási technikát használtam, mivel a barna darabok a korábban bemutatott, elrontott kávés szappanból származnak.

Így készül...a laplámpa 1.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de lelkesen végzem a soron következő Tiffany üveg tanfolyamomat, amely után laplámpákat, dobozkákat, mécsestartót és más 3D-s tárgyakat fogok tudni készíteni. (Az első tanfolyam, a síküveg, az alapvető tudnivalókra tanított meg az üvegről, az üvegvágásról és -összeillesztésről, de azután még nem tudtam volna térbeli tárgyakat összeszerelni.) Most egy kisebb betekintést szeretnék adni abba, hogy milyen lépésekből áll egy lapokból álló Tiffany lámpabúra elkészítése. Sajnos mostanában csak 2-3 hetente jutok el a műhelybe, ezért fogalmam sincs, mikor készülök el teljesen.

Miután kiválasztottam a nekem tetsző mintát, átmásoltam egy pauszpapírra, beszámoztam a darabokat, ráírtam, hogy milyen színűek lesznek és bejelöltem nyilakkal, hogy milyen legyen az üveg száliránya a darabkákon, mivel a legtöbb Tiffany-üvegen megfigyelhető egy enyhe csíkos mintázat, ami akkor keletkezik, amikor a színező fémoxidokat belekeverik az üvegmasszába. Nagyon szép erezeteket, mintázatokat lehet így létrehozni.

A sablon. A nyilacskák még nincsenek rajta.

A sablont ezután szétvágjuk, és a kis darabokat körberajzoljuk alkoholos filccel a kiválasztott üveglapokon.  Aztán ha a mester azt mondja, hogy túl pazarlóan rajzoltuk fel, akkor ledörzsöljük az egészet fémgyapottal, és türelmesen újrarajzoljuk. Az üveg drága. Amerikában nem annyira, ezért ott sokan olyan pazarlóan sablonozzák fel az üveget, hogy nekünk szinte fáj. A műhelyben, ahol tanulok, soha nem dobunk ki üveget, a maradéküvegből készülhetnek további darabkák egy másik munkához, vagy a legkisebbekből mozaikkép.

A lámpához minden darabot ötször rajzolok fel, mivel én most egy ötlapú lámpát készítek, amelynek minden egyes lapja olyan lesz, mint a fenti minta.

Felsablonozott üvegek

Ezután kivágjuk az összes darabot, és nagyon izgulunk, hogy mindig ott törjön az üveg, ahol kell neki. A teljes folyamatból talán az üvegvágáshoz a legfontosabb a gyakorlat, a többit nehezebb elrontani, vagy könnyebben javítható, ha elrontjuk. 

Most hétvégén ezzel a szakasszal végeztem, végre minden egyes darabka ki van vágva! :) Gyorsan össze is rendeztem a darabkákat úgy, hogy láthatóvá váljon, milyen lesz majd a kész lámpa egy lapja. Szerintem gyönyörű. 

Ugye szép? :)

A vajas szappan természetrajzáról

Körülbelül egy hónapja veszett kísérletezési vágy jött rám: sorra készítettem a teszt-szappanokat, vagyis amelyekkel nem kifejezetten a fürdés volt a cél, hanem egyes összetevők tulajdonságainak alapos megismerése. Mostanában érnek be ezek a darabok, így a helyzet is megérik (haha) néhány tapasztalatmegosztó bejegyzés számára.

Első alanyom a vajas szappan, amelybe "ha már lúd, legyen kövér" alapon majdnem minden szilárd olajat vajjal helyettesítettem - egy kis kókuszolajat azért hagytam benne (10%), mert nagyon beivódott a fejembe, hogy attól tisztít és habzik igazán. 

Két adag készült, egy bolti CBA-vajas és egy vásárcsarnokos házi vajas. Mindkét adagot két részre osztottam, és felét illóolajaztam, felét csak úgy magában öntöttem formába. Az illatok vizsgálatának fontos szerepet szántam, mivel fórumokon gyakran olvashatjuk, hogy a vajas szappan büdös lesz. Én éppen erre voltam kíváncsi.

A tapasztalatok:

• Az állaga remek; kemény, fényes, szinte műanyag-szerű szappan lesz belőle. Valószínűleg tartós, nem kopik gyorsan.
• Megszagolva nem büdös, bár vajszagú, és nem biztos, hogy ezt mindenki szeretné a kezén érezni
• Az illóolaj nem nyomja el a vaj szagát, egyszerre érezzük mind a kettőt
• Szárazon kézbe véve a szappant sajnos tényleg büdös szagot hagy a kézen, közelebb áll az avas vajhoz, mint a sima vaj-illathoz   
• Kezet mosva a szappannal a sima vaj-illat marad a kézen (elég enyhe), nem az avas. Az illóolaj-illat nem marad meg a kézen.
• Bőrápolónak jónak tűnik, kellemes érzés a kézen, és habja is van.
• Viszonylag erősen szappanporosodott, ennél erősebbet csak a tiszta olívaszappanon láttam. Nem tudom, hogy ez az összetételen múlik-e, vagy bármi más körülményen. (A szappanporosodás az a jelenség, amikor a friss, még erősen lúgos szappan reagál a levegő szén-dioxid tartalmával, és fehér por keletkezik a felszínén. Ez tudtommal mosószóda, le lehet mosni, nem káros, csak esztétikailag lehet zavaró.)

A végkövetkeztetés: én szívesen elhasználom, de ajándékba nem adnám. Érdemes lehet kisebb vaj-aránnyal kísérletezni (max. 20-30%), hátha csökken a vaj-illat, de a jó tulajdonságok megmaradnak.

Összetétel 1: bolti vaj, kókuszvaj, olívaolaj, napraforgóolaj, NaOH, víz, narancs és fahéj illó a felébe

Összetétel 2: házi vaj, kókuszvaj, olívaolaj, szőlőmagolaj, NaOH, víz, borsmenta illó a felébe 

Üvegmedálok és merengés egy műhely szükségességéről

Történelminek is nevezhető pillanat: ma használtam először a Tiffany-üveges felszerelésem itthon. Gondoltam, elsőre valami egyszerűt készítek: egy-egy darab üvegből álló medálokat. A rézfóliás üveg-összeillesztési technikát - amit ellentétben a gyakori vélekedéssel nem Tiffany talált fel - elsősorban többdarabos képek, órák, lámpák, dobozok stb. készítésére találták fel, de miért ne működne medálokhoz is? 

Hát azért, mert nehéz megfogni a kis darabokat úgy, hogy ne pancsoljak kézzel a forrasztóvízben, antikoló folyadékban, a forrasztásról nem is beszélve...egy ilyen kis darab igen gyorsan felmelegszik, mint tapasztaltam. A kétkomponensű ragasztó pedig, amivel az akasztót rögzítettem, mindenhova odamaszatolódik, de tényleg.

A végeredmény a nehézségek ellenére tetszetős lett, én beléjük szerettem:

Amire viszont rájöttem: hosszútávon nagyon szeretnék egy helyet, amit műhelynek nevezhetek, hogy ne a nappali padlójáról kelljen felporszívóznom az üvegszilánkokat, hogy ne a fél négyzetméteres konyhapultra próbáljak kipakolni minden vegyszert, amit használok, ügyelve, hogy fel ne döntsem őket, amikor késért rohanok, amivel levakarom a túlcsordult ragasztót, hogy ne kelljen minden mozdulatomra ügyelnem, hogy fel ne lökjem a forrasztópákát, és így le ne égessem a konyhát. Nincs valakinek egy fölös műhelye? :)

Asszociációs játék

És akkor az ígért képrejtvény: Mit ábrázol a lenti két szappan? Az én megoldásaim a képek alatt. A többi rajzolat sajnos elmosódott kissé a szappan érésével és színváltozásaival, így ez a kettő maradt, amelyeken meg is tudom indokolni, hogy szerintem miért az van rajtuk, ami. :)

 Az első:

Usánkás medve

A második:

Lobogó hajú, szaladó lány térdszoknyában

Szomorú vasárnap

Azt hiszem elbíztam magam. Eddig egyetlen adag szappant sem rontottam el, bármilyen extrán túlmelegedő adalékot adtam hozzájuk, egyetlen szappanmasszám sem melegedett túl, nem vált ki belőle az olaj, maximum néhány csepp, amit gyorsan orvosolni lehet egy kis hűtőzéssel. Kezdtem kicsit óvatlanabb lenni, már nem csüngtem szemeimmel a szappanokon az első néhány órában, hogy megjelenik-e valami árulkodó jel arra, hogy rohanni kell a hűtőhöz. És meg is lett az eredmény, az első fázisszétvált szappanom.

Néhány hete vasárnap két adag szappant is készítettem, mindkettőnél a díszítésre helyeztem a hangsúlyt, többféle színű masszát öntöttem egymás mellé, és hurkapálcikával húztam mintákat beléjük. 

A zöldesek összetétele: kókuszvaj, pálmavaj, olívaolaj, szőlőmagolaj, ricinus, kakaóvaj, joghurt, méz, zöld agyag, spenót, spirulina, citromfű és eukaliptusz illó, NaOH

A pirosasak összetétele: kókuszvaj, pálmavaj, olívaolaj, szőlőmagolaj,  kakaóvaj, repceolaj, kókusztej, zabtej, cink-oxid, vörös agyag, narancs és geránium illó, NaOH

A második adag igen bátor választás volt: kávéval oldottam a lúgot, tettem bele őrölt kávét, kakaót és szegfűszeg-olajjal illatosítottam. A massza másik fele világos maradt. Csodás márványosra mintáztam, majd magára hagytam. Egy óra múlva megnéztem, és észrevettem néhány olajcseppet a tetején. Amíg azon merengtem, hogy ez már túlmelegedés-e, hirtelen 2 centinyi olaj jött fel a tetejére, vagyis szétvált az egész. Betettem a fagyasztóba, de rájöttem, hogy e'mán aligha megyen visszafele magától, úgyhogy fájó szívvel összeturmixoltam újra az egészet, és a fura színű-szagú, égetően forró masszát habnyomóba töltve nyomtam ki egy tálcára. 

A végeredmény...igen...tényleg úgy nézett ki, mint a kutyapiszok. Egy-kettőt el fogok használni konyhai kézmosó szappannak - elvégre a kávé szagtalanít - a maradékot pedig felhasználom a mestermunkámhoz, amihez úgyis szükségem van különböző színű szappandarabokra. A tanulság pedig: alázat, alázat.

Összetétel: bánatomban fel sem írtam rendesen, de kókusz, pálma, olíva, NaOH, kávé, tehéntej, kakaópor, őrölt kávé, szegfűszeg illó, menta illó, kicsi fahéj illó biztosan volt benne. 

Végül nem tudtam a kudarc ízével lefeküdni aludni, elkészítettem még egy adag szappant, rózsaszín-fehér-zöldet, szép örvényesen összeöntve, majd amikor már egy órája a formában pihent - és gélesedett amúgy - fejemhez kaptam, hogy az illóolajakat kihagytam belőle...Ami nem megy, ne erőltessük. Ezután két hétig messzire kerültem az olajakat és a lúgot, és csak mostanában szántam rá magam egy újabb adag szappanra, de ez mér egy következő bejegyzés témája lesz.

És hogy még egy kicsit előrevetítsek: a rózsaszín-fehér-zöld szappan hozott egy nem várt szórakozási lehetőséget: a szappanminta-asszociációs játékot. :) A véletlenszerűen öntött massza egyfajta Rorschach-tesztként is működik, elképesztő formákat lehet belelátni egy kis fantáziával. A kedvenceimet néhány napon belül megmutatom.